Az Elliott-féle hullámanalízis a technikai elemzés egyik megközelítése. A Hullámelmélet feltalálójáról, Ralph Nelson Elliott könyvelőről nevezték el, aki az 1938-ban publikált „The Wave Principle” című könyvében mutatta be teóriáját. Mára az Elliott-féle hullámelemzés lett a Forex-világ egyik legnépszerűbb előrejelzési módszere.
Ha a hullámelméletet a piacon alkalmazzuk, megjósolhatjuk az ár viselkedését egy adott időszakon belül, ezért ez az elemzés rendkívül hasznos lehet a profi kereskedők részére.
Hogyan alkalmazzuk Elliott hullámelméletét?
Elliott hullámelmélete szerint minden ármozgást—így a devizapárokét is—hullámok formájában lehet leképezni grafikonokon keresztül. Ezeket három impulzus- és két korrekciós hullámra osztjuk: előbbiek a trendet követik, míg utóbbiak az ellenkező irányba mozognak. Jelölésük: 1, 2, 3, 4 és 5. Amikor a trendformáció alábbhagy, árkorrekció következik be, ezt a grafikonon három hullám jelöli. Ezek közül az első kettő impulzív, a harmadik korrekciós. Jelölésük: A, B és C.
Az Elliott-hullám mögötti alapötlet az a feltételezés, hogy az ármozgások szabályosak. Ugyanazok a minták ismétlik önmagukat újra meg újra. Így, ha a az Elliott-féle hullámelemzést használjuk, megjósolhatjuk az ár mozgását a trend adott időszakaiban. Ha a megfelelő hullámnál lépünk be a piacra és időben lezárjuk pozíciónkat, nyereséget szerezhetünk. Hogy elkerüljük a veszteséget és jó stop loss szintet állíthassunk be, meg kell figyelnünk a hullámok hosszát. Minél hosszabbak az impulzushullámok, annál hosszabbak lesznek a korrekciósak is. A hullámelemzés legnehezebb része az, hogy az adott hullám típusát pontosan meghatározzuk. Az impulzív és korrekciósó hullámok közti különbség felismerése létfontosságú a jövőbeni ármozgás meghatározásához. Általában utóbbiakat a legnehezebb felismerni. Az Elliott-hullám elméletét bármilyen kereskedési eszközre lehet alkalmazni a részvényektől a kötvényeken át a devizapárokig.